193r: Vat.gr.2197 — I paleografi hanno evidenziato
- Resource type:
- Annotation
- Manuscript:
- Vat.gr.2197
- Annotation text:
I paleografi hanno evidenziato quelle che sono le caratteristiche fondamentali della minuscola della “collezione filosofica”: asse verticale, lettere angolose, accenti orizzontali, spiriti “distesi” in larghezza, rigonfiamenti terminali più o meno vistosi. Le legature sono piuttosto rare mentre, come per la minuscola di tipo “Anastasio”, si nota la tendenza alla formazione di una linea continua in presenza di gruppi di lettere legate. La scrittura può essere anche definita pre-bouletée perché alcuni elementi (come la verticalità del tratteggio, il raddrizzamento del delta, la presenza di boules e occhielli, la riduzione delle aste) saranno tipici della minuscola bouletée.
- Section:
- 151r-152v. 33r-55v. 95r-118v. 17r-24v. 56r-63v. 25r-32v. 1r-16v. 119r-150v. 64r-94v. 153r-196r. 196v-200v Proclus Atheniensis: In Platonis rem publicam commentarii
Other annotations on this folio
Il nucleo delle lettere è leggermente schiacciato, le aste sono poco sviluppate. Si ha un’impressione di solidità e compattezza dovuta al rapporto tra scrittura e spazio interlineare.
Questa scrittura è ricca di elementi esornativi. L’ε presenta una cresta prolungata, l’η e il ν presentano un “gradino” nell’estremità inferiore.
L’ ε e il σ in fine rigo presentano i tratti orizzontali prolungati completati da un’appendice.
La η, a volte, assume la forma dell’h latina.
[γενο]μένου [πατρὸς πρὸς τ]ὰς ἄλλας ψυχάς·
εἷς μὲν ὁ παρὰ τοῖς δικασταῖς· [τῶν γὰρ ἄλλων]
ψυχῶν σημεῖα λαβουσῶν τῆς [κρίσεως] αὐ
τὸν μὴ λαβεῖν * * ὡς οὔ[πω σ]υμπε[πλη]
ρωκότα τὸν τῆιδε βίον· ἕτερος δὲ ὁ τῆς δια
κληρώσεως· αὐτὸν γὰρ τῶν ἄλλων κληρουμέ
νων, κλήρου μὴ τυχεῖν· τούτωι γὰρ οὔπω ἦν ἀρχὴ
ἄλλης περιόδου· τρίτος δὲ ὁ τῆς πόσεως
τῆς ἐκ τοῦ ἀμέλητος· μὴ γὰρ συγχωρη
θῆναι μόνον πιεῖν, ἵνα μὴ λήθηι τῶν ὀφθέν
των σχεθείη, δέοντος αὐτὸν ἄγγελον γίνε
σθαι τοῖς τῆιδε ἀνθρώποις, τῶν πρὸ τῆς
γενέσεως θεαμάτων· δῆλον οὖν ὅτι πάντες
οἱ τοιοίδε λόγοι ψυχῶν εἰσιν μνήμην ἐχουσῶν
ἱκανὴν τῆς χωριστῆς ζωῆς· ὥστ’ ἐν μύθου σχή
ματι δῆλός ἐστιν ὁ πλάτων ἀναδιδάσκων τί
νος ἔργον ψυχῆς τὰ τοιαῦτα φράζειν· καὶ ὡς
ταύτης, ἣν μὴ κατέκλυσεν τὸ πόμα τοῦ
ποταμοῦ τῆς λήθης· τὸ δ’ οὖν ἐφεξῆς πάν
των τούτων, ὅτι πῶς μὲν ἐν τῶι σώματι γέ
γονεν, οὐκ οἶδεν· ἡ γὰρ ἐξαίφνης ὁδὸς, οὐ
κ ἔδωκεν ἐπιστάσει χώραν· οὐδὲ γὰρ ἐπὶ τῶν
ἄλλων ἐξαπίνης γινομένων ἐφίσταμεν, χρό
νου παράτασιν τῆς ἐπιστάσεως ἀπαιτού
σης, ἵνα παρακολουθήσης τῆι ἀρχῆι καὶ τῶι
μέσωι καὶ τῶι τέλει τοῦ συμβαίνοντος· ἀναβλέ
ψας δὲ ἕωθεν ἑαυτὸν εἶδεν ἐπὶ τῆι πλειραῖ
κείμενον δωδεκαταῖον, ὡς εἴρηται ἐν προ
οιμίοις· καὶ ὅπως οὐκ ἀπίθανος ἡ ἱστορία,
δι’ ἐκείνων τῶν ἐν ἀρχῆι λελεγμένων ἡμῖν
ὑπεμνήσαμεν· προσκείσθω δὲ ἐκεῖνο· ὅτι
καὶ ἡ δυωδεκὰς περιόδου θείας ἐστὶν ἀρι
θμὸς εἰς τὸ πέρας τῶν ὄντων ἀπὸ τῆς ἀρχῆς